A gyerekek könyörtelenül őszinték és határtalanul fantáziadúsak. Ezt a kettőt, felnőttként, alighanem te is kinőtted… Miként azt is, hogy a gyerekként te is ösztönösen meséltél.
A gyerekek nem foglalkoznak szabályokkal, irodalmi hagyománnyal vagy stílussal – csak elmondják, ami az eszükbe jut. És éppen ezért sokszor olyan friss, őszinte és meglepő fordulatokkal élnek, amiből a felnőttek is tanulhatnak. Érdemes visszaemlékezni, vagy tudatosan hallgatódzni: hogyan mesélnek a gyerekek a játszótéren vagy a vacsoraasztalnál. Íme hét tanulság, amit bátran elleshetsz tőlük.
1. A képzelet határtalan
Egy gyerek számára teljesen természetes, hogy a macska beszél, a felhő táncol, a kanál pedig elindul világot látni. Sőt, a reggeliző asztalnál simán összegyúrnak a kalácsból egy kis repülőgépet – amíg apa rájuk nem mordul. Az ösztönös szabadság neked is segíthet átlépni a racionális kereteken, és bátrabb, színesebb történeteket írni.
2. Az ismétlés ereje
„És akkor jött a sárkány, a maci felmászott a fára, de megint jött a sárkány…” – A gyerekek szeretik ismételni a fordulatokat. Nem tudatlanságból, hanem mert az ismétlés biztonságot ad és erősíti a feszültséget. A jó történetekben a motívumok tudatos ismétlése ugyanezt a hatást kelti.
3. A lényeg mindig egyszerű
Egy gyerek soha nem bonyolítja túl a történeteket: van hős, van gonosz, van cél. Nincs mellékszál, nincs de, és nincs felesleges kitérő. Ez emlékeztessen arra, hogy minden történetben kell lennie egy tiszta vonalnak (is), amit az olvasó zavarodottság nélkül követhet.
4. Az érzelmek átütnek
A gyerekek mesélés közben nem késlekednek az érzelmekkel, ha valaki fél, az sír; ha boldog, ugrál. Ez a közvetlenség erőteljesebbé teszi a történetet. Az írók sokszor elfelejtik, hogy nem a túlzott visszafogottság, árnyaltság, hanem a nyers érzelmek viszik előre a sztorit.
5. Bármi lehet főszereplő
Egy csiga, egy kavics, egy zokni – a gyerekek bármit képesek történetük főszereplőjévé emelni. Ez arra tanít, hogy a jó történet nem a nagy témákon múlik, hanem azon, hogy tudsz-e érdekes, vagy szokatlan nézőpontot adni az eseményeknek.
6. A logika másodlagos
Ha egy gyerek mesél, nem csinál gondot abból, hogy a maci az egyik pillanatban még az óvodában van, a másikban pedig már az űrben. A történet folytonosságát számukra nem a logika, hanem az élmény biztosítja. A belső következetesség sokszor fontosabb, mint a külső szabályosság.
7. A befejezés mindig gyors
A gyerekek nem cicóznak, hanem hirtelen zárnak: „És akkor mindenki boldog volt.” Pont. Nincs hosszas levezetés, csak egy határozott zárlat. Bizony, a túlírtság gyakran rontja a hatást – néha jobb, ha röviden, erőteljesen zárod a történeted.
+1 De vigyázz!
Ha a gyerekektől ellesett fogásokat csak formálisan követed – hát, ha nekik szabad volt, akkor nekem is az – rossz úton jársz. A gyerekek mindig élőszóban mesélnek, benne van az egész lényük, az arcuk, a szemük, a mozdulataik, és azt sugallják: játssz velem, hidd el – a mese és mesélő együtt hitelesíti a történetet. A mese, a történet a pillanat megismételhetetlen varázsában kel életre. De te leírod a történetedet, nem vagy ott, csak a papír és a szöveg. Csak egy hitelesítő eszközöd van: a jól megválasztott szavak egymás utáni ereje.
De ha íróként egy kicsit visszatalálsz a gyermeki szemlélethez, frissebb, élőbb történeteket tudsz alkotni. És talán újra átéled azt a varázst, amit gyerekként éreztél a saját első meséid közben.