Az írásról sok különös legenda kering. Egyesek szerint az ihlet hozza a csodát, mások szerint a tehetség elég mindenre. Sok közülük annyira jól hangzik, hogy el is hisszük. Pedig a legtöbb inkább akadályoz, mint segít. Íme, hét írói tévhit, amin ideje mosolyogva túllépni.
-
Az író ihletből dolgozik
A valóság egészen más: az író dolgozik. Néha ihlettel, néha nélküle. Néha örömmel, gyakran szenvedve. Az írás ugyanis munka.
Az ihlet pedig olyan, mint a karon egy luxusóra: szép és lehet neki örülni is, de tudjuk, nem az óra járatja az időt. A legtöbb regény, novella vagy vers nem lángoló pillanatokban, hanem csendes hajnalokon és estéken születik. (Talán azért, mert akkor lehet za-var-ta-la-nul dolgozni.)
-
A jó írás könnyen jön
Így igaz. Mármint az, hogy a jó írás könnyűnek-könnyednek látszik. De sohasem az.
A gördülékenység mögött végtelen újraírás, vágás, ritmizálás van. S töprengő, kínzó szünetek lappanganak. A profik ugyanis nem attól profik, hogy gyorsak, hanem attól, hogy addig dolgoznak, amíg, amit nehéz volt megszülni: könnyűnek látszik.
-
A tehetség mindent megold
A tehetség valóban nélkülözhetetlen. Mert az a szikra. A munka meg a tűzifa.
Akinek csak szikrája van, az egy pillanatra felvillan. Akinek van türelme és tűzifája, annak van mit lángra lobbantania.
A tehetség lehetőség, olyan is, mint egy előtted kitáruló ajtó: de a mögötte magasodó lépcsősort neked kell megmásznod. Persze, megállhatsz egy-egy szusszanásra.
-
A szerkesztő ellenség
Sokan azt hiszik, a szerkesztő csak „belekontárkodik” a szövegbe. És nem érti, hogy én itt ezt akartam, ott azt akartam, hanem csak húzkod, szavakat cserél…szerkezetet alakít. Okoskodik.
Hát nem. Valójában a jó szerkesztő az író második szeme: ott lát, ahol te már túl közel vagy. Egyszóval: rálátása van a szövegedre.
Nem a szöveget rontja el, hanem a hibát tünteti el – diszkréten.
-
A jó író mindig tudja, mit akar mondani
Nem. A jó író keresi, mit akar mondani.
Az írás nem tudás, hanem kutatás. Néha az első verzió még maga sem tudja, miért született. A történet gyakran előbb találja meg az írót, mint az író a történetet. Sokszor már kész néhány fejezet, amikor az író rájön, ráhangolódik, valóban megvilágosodik: miért akarja ezt a történetet megírni – mindenáron.
-
Csak a tragédia mély
Óriási tévhit. A humor, az irónia, a könnyedség ugyanúgy a mélység formája – csak nem a sötétben ás, hanem a fényárban.
Egy jól elhelyezett mosoly vagy poén sokszor fájdalmasabban hat, mint egy hosszú monológ a szenvedésről.
-
Aki ír, az tuti, hogy különc
Igen? Akkor írd be a Google-ba: magyar írók, és kattints a képre. Láttad már Márait, Örkényt, Babitsot, Kosztolányit vagy Nádas Pétert? Némelyik úgy néz ki, mint egy jólszabott hivatalnok. És mégis zseniálisak.
Az írás nem póz, hanem figyelem.
A jó író lehet könyvelő, kertész, vagy rétesimádó nagymama – csakhogy ő figyeli, megérti és megírja, amit más elfelejtett észrevenni.
A mítoszok azért születnek, mert szeretnénk hinni, hogy az írás varázslat. de az egyetlen igazság mindig ugyanaz marad: nem az számít, hogyan kell írni, hanem az, hogy mit és miért írsz. Figyelem, türelem és állhatatosság.
És ha ezt elfogadod, egyszer csak észreveszed,
a varázslat mégis megtörtént – a papíron.