Apró beavatkozások, amelyek azonnal erősebbé teszik a szövege
Van egy pillanat, amikor a szöveg már „jó”. Érthető, nincs benne hiba, elmondja, amit akar.
És van az a másik pillanat, amikor valami hirtelen működni is kezd benne: feszesebb lesz, pontosabb, élőbb. A jó szerkesztők nem varázsolnak ilyenkor, hanem néhány visszatérő, tudatos nyelvi fogást alkalmaznak
A jó hír: ezek nem titkos eszközök. Megtanulhatók.
Íme hét olyan műhelyfogás, amelyekkel a szöveg ugyanaz marad — csak sokkal jobb lesz.
1. Az igék kicserélése – amikor a mondat megmozdul
A legtöbb szöveg ott válik lapossá, ahol az igék megállnak.
„Van”, „volt”, „lett”, „történt” — ezek információt közölnek, de nem mutatnak.
Példa (előtte):
„A szobában csend volt, az asztalon egy pohár volt.”
Példa (utána):
„A szoba elcsendesedett, az asztalon egy pohár maradt.”
Mi történik itt?
Nem több szó került bele, hanem mozgás. A szerkesztő ilyenkor nem díszít, hanem életet ad.
2. Töltelékszavak metszése – a szöveg fogyókúrája
A szerkesztők egyik legelső mozdulata a húzás.
Nem a tartalmat vágják, hanem a bizonytalanságot.
Gyanús szavak:
igazából, tulajdonképpen, kicsit, elkezdett, nagyon, elég, valamennyire, mintha, úgy
Példa (előtte):
„Igazából kicsit ideges volt.”
Példa (utána):
„Ideges volt.”
Miért jobb?
Mert a mondat végre vállalja önmagát. A határozottság mindig erősebb, mint a körülírás.
3. A mondatháromszög – a súly a mondat végén
A magyar nyelv egyik nagy titka:
a mondat vége a legerősebb pont. A jó szerkesztők ezt tudatosan használják.
Példa (lapos):
„A nő meglátta a férfit a sarkon.”
Példa (háromszögezve):
„Meglátta a sarkon álló férfit.”
Mi változott?
A felismerés került a végére. Oda, ahová az olvasó figyelme „becsapódik”.
4. Redundancia levágása – egyszer mondani, de pontosan
Sok szöveg azért fárasztó, mert ugyanazt kétszer mondja el.
A szerkesztő ilyenkor nem javít — hanem felszabadít.
Példa (előtte):
„Meglepődött, mert nem erre számított, és váratlanul érte.”
Példa (utána):
„Meglepődött.”
Miért működik?
Mert az olvasó érti. Nem kell mindent újramondani helyette.
5. Szórendváltás – amikor ugyanaz más jelentést kap
Ugyanazok a szavak, más hangsúly, más érzelmi fókusz.
Példa:
„Nem ő törte össze a vázát.”
↔
„Ő nem törte össze a vázát.”
Az első tisztáz.
A második védekezik.
Miért szerkesztői fogás ez?
Mert nulla plusz szóval hoz létre drámai árnyalatot.
6. Félbehagyott magyarázatok eltüntetése
A jó szerkesztők kérdeznek:
„Tényleg ki kell mondani?”
Példa (előtte):
„Felsóhajtott, mert ideges volt.”
Példa (utána):
„Felsóhajtott.”
A gesztus már elmondta. A magyarázat csak gyengítette.
7. A mondat végének „megtisztítása”
Sok mondat a végén kifullad:
„és akkor”, „valahogy”, „ott állt”, „ebben a pillanatban”
Példa (előtte):
„Az ajtó becsukódott ebben a pillanatban.”
Példa (utána):
„Az ajtó becsukódott.”
Miért fontos?
Mert a mondat vége emlékezeti pont. Ott nem hagyunk törmeléket.
Záró gondolat
A jó szerkesztés nem átírja a szöveget, hanem lefejti róla a felesleget.
Ezek a műhelyfogások nem stílust adnak — hanem láthatóvá teszik a stílust, ami már ott van.
Ha csak egyet kipróbálsz közülük, a szöveg máris feszesebb lesz.
Ha mind a hetet, akkor azt fogod érezni:
„Ugyanazt írtam… csak végre működik.”
Itt fejlődhetsz tovább: