A jó író nemcsak ír, hanem újraolvas
Sok kezdő író úgy gondolja, hogy az írás legfontosabb része maga az írás. Leülni. Nekifeszülni. Haladni… Oldalról oldalra, fejezetről fejezetre.
Pedig van egy másik tevékenység is, amely legalább ilyen fontos, mégis sokan elhanyagolják.
Az olvasás.
Pontosabban: az újraolvasás
Nem véletlenül mondják, hogy minden sikeres író olvasóként kezdte. Az viszont ritkábban hangzik el, hogy a jó írók nemcsak olvasnak, hanem tanulmányoznak is.
Ha van egy regény vagy novella, amely valaha magával ragadott, érdemes újra elővenni. Nem azért, hogy újra izguljunk a történeten. A végét már úgyis ismerjük.
Éppen ez benne az érdekes.
Amikor már tudjuk, mi fog történni, végre figyelhetünk arra, hogyan csinálta az író.
- Hogyan indul a történet? Hol a horog?
- Mi az a mondat vagy jelenet, amely megragadta a figyelmünket?
- Mikor jelenik meg először a konfliktus?
- Milyen apró részletek tűnnek jelentéktelennek az elején, amelyek később kulcsfontosságúvá válnak?
- Hogyan adagolja az információkat?
- Mikor hallgat el valamit, és mikor árul el többet, mint amennyit elsőre észreveszünk?
Az írói mesterség jelentős része ilyen apró fogásokból épül fel.
A legtöbbet pedig nem tananyagokból vagy előadásokból tanuljuk meg, hanem úgy, hogy szétszedjük azokat a történeteket, amelyek működnek.
Ezért szoktam azt tanácsolni a tanítványaimnak, hogy vegyenek elő egy kedvenc regényt, novellát vagy akár filmet, és nézzék meg újra írói szemmel.
Ne azt figyeljék, mi történik – hanem azt, hogyan.
Mert a történet önmagában ritkán tanít írni – a megoldások viszont igen.
Ráadásul ilyenkor gyakran kiderül valami meglepő is. Azok a könyvek, amelyeket egyedinek és utánozhatatlannak gondoltunk, valójában ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak, mint sok más jó történet. Van bennük horog, konfliktus, fordulat, feszültség, visszatérő motívum és gondosan felépített karakterív.
Az egyediség nem ezekből fakad. Az egyediség abból fakad, aki használja őket.
Sok kezdő szerző attól fél, hogy ha túl sokat olvas a saját műfajában, akkor elveszíti az eredetiségét. Pedig általában ennek éppen az ellenkezője történik.
Minél többet olvasunk, annál jobban látjuk, mi működik, mi elcsépelt, mi túlhasznált, és hol van lehetőség arra, hogy a saját hangunkon szólaljunk meg.
Mert végső soron valóban csak egy van belőled.
- A történeted alapötlete talán nem új.
- A konfliktus sem.
- Lehet, hogy valaki már írt hasonló szerelmi történetet, krimit vagy fantasy-regényt.
De senki sem írta meg a te tapasztalataiddal, a te nézőpontoddal, a te humoroddal, a te félelmeiddel és a te hangoddal.
Ez az, amit nem lehet lemásolni. És talán ez az egyik legfontosabb felismerés minden író számára.
Nem azért olvasunk másokat, hogy hozzájuk hasonlítsunk.
Azért olvasunk másokat, hogy jobban megértsük önmagunkat íróként.