Az interjú az újságírók egyik a legfontosabb eszköze. A jó kérdés irányt szab, a jó téma kinyitja az ajtót – de van valami, amit még kevesebben használnak tudatosan: a csöndet.
A kezdők gyakran félnek tőle. Úgy érzik, az interjú csak akkor működik, ha végig pörög a beszélgetés, ha nincs benne üresjárat. Pedig a profi újságíró pontosan tudja: a csönd nem ellenség. Épp ellenkezőleg: az egyik legerősebb eszköz, amit használhatunk.
1. A csönd teret ad a gondolatnak
Amikor egy válasz közbeni csend miatt közbevágunk, sokszor a legértékesebb gondolatokat törjük meg. Az interjúalany hezitál, keresi a szavakat – és ha van ideje, sokkal mélyebbre merészkedik, mint gondolnánk. De te nem bírod a csöndet, vagy tán segíteni akarsz, ezért közbekotyogsz – és ezáltal olyan információt veszíthetsz – ami fontos lehetne, de így soha nem tudod meg.
Példa: egy politikai interjúban, ahol érzékeny kérdés hangzik el, az azt követő várakozás és hallgatás rákényszeríti az alanyt, hogy kifejtse a választ. Gyakran ilyenkor születnek a legőszintébb mondatok. Sokszor az alany nem is veszi észre – de a csend kényszeréből.
Mit tegyél?
- Tedd fel a kérdést, és várj.
- Ne félj a 3–4 másodperces csendtől – az interjúban ez hosszúnak tűnik, de az alanynak idő kell a gondolkodáshoz.
Ha egy politikai vagy számonkérő interjúban túl hosszú a csönd vagy az alany hirtelen másról kezd beszélni, terel, ismételd meg a kérdést, ha lehet pontosan ugyanúgy! Ez kényszerít és nem old.
2. A csönd biztonságot ad az érzékeny témáknál
Van, amikor a szavak nem jönnek könnyen. Egy traumát, veszteséget, kényes helyzetet nem lehet kipréselni az interjúalanyból. Tragikus helyzetekben nincs helye a sürgetésnek. A hallgatás ilyenkor tiszteletet és teret ad.
Példa: ha valakit személyes veszteségéről kérdezel, a csönddel azt üzened: nem kell sietnie, itt van helye megfogalmazni, amit szeretne. A túl gyors rákérdezés vagy témaváltás megriaszthatja a beszélgetőtársadat és lezárhatja a beszélgetést. Ha az alanyod megérzi, hogy neked „mindjárt indul a vonatod” – azonnal bezárkózik, mert nem érdemled meg az őszinteséget.
Mit tegyél?
- Ne ijedj meg a meghatódottságtól vagy az érzelmektől.
- A csönd gyakran segít, hogy az alany bátorságot merítsen, és kimondja, amit eddig visszatartott.
3. A csönd felerősíti a nonverbális jeleket
Egy interjú nem csak a kimondott szavakból áll. A sóhaj, a gesztus, a tekintet néha többet árul el, mint maga a mondat. A csönd ezeknek teret ad, és az újságíró számára plusz információt hoz.
Példa: ha egy válasz után csöndben maradsz, az alany gesztusaiból látod, hogy magabiztos vagy bizonytalan, őszinte vagy taktikázó. Ez értékes jelzés – és akár a következő kérdésedet is erre építheted.
Mit tegyél?
- Figyeld a testbeszédet, a hangszínt, a ritmust.
- Írd fel magadnak a nonverbális megnyilvánulásokat: ezek sokszor árnyalják vagy megerősítik a kimondottakat.
4. A csönd mint eszköz a feszültségben
Egy éles interjúban – politikai, gazdasági vagy konfliktushelyzetben – a csönd fegyver. Az alany tudja, hogy a hallgatás őt terheli: minél tovább nem válaszol, annál nagyobb a nyomás.
Példa: ha egy kérdésre kitérő választ kapsz, és utána csöndben maradsz, és láthatóan vársz, de nem provokatívan, sokszor az alany kénytelen lesz pontosabban fogalmazni. Nem az újságíró harsánysága, hanem a hallgatása éri el a hatást.
Mit tegyél?
- Használd taktikusan, ne túl gyakran.
- A feszültség kezelése mindig profizmust kíván, de a hallgatás sokszor jobb, mint a vitatkozás.
5. A csönd, mint tanulási pillanat
Nemcsak az alany, hanem az újságíró is tanulhat a csöndből. Ha időt adsz a gondolatoknak, gyakran olyan összefüggéseket hallasz meg, amiket rohanva elszalasztanál. Benned is érik az információ! És ezt engedd meg…Te is maradhatsz picit csöndben, de látszódjék rajtad: a hallottakon töprengsz és erre fog épülni a következő kérdésed.
Példa: egy tudományos interjúban a szakértő bonyolult magyarázatot kezd el. A csönd teret ad neki, hogy befejezze, és neked is időt ad, hogy jegyzeteld és átgondold.
Mit tegyél?
- Használd ki a csendet nemcsak az alany, hanem saját figyelmed erősítésére is.
- Néha a kevesebb beszéd több megértést hoz.
6. A kínos csend
Persze van a csendnek egy valóban kínos és kártékony formája is. Amikor az újságíró hallgat, miközben az alany várakozóan néz rá. Te meg hebegsz-habogsz, lapozgatod a jegyzetedet, összeraksz hirtelen egy üres kérdést – az alanyod meg már tudja: te nem készültél, és tán nem is igazán érdekel, amit mond, csak le akarod tudni az interjút. Máris bukta.
Mit tegyél?
- Az újságíróképzés egyik sarokköve: mindig alaposan készülj fel, ha az alany érzi, hogy érted is, amiről beszélgettek, sokkal nyitottabbá válik.
- Mindig több kérdés legyen a tarsolyodban, mint ami valóban elhangzik majd.
7. Összegzés
A hallgatás nem üres tér, hanem tartalommal teli pillanat. Az interjúban a csönd:
- teret ad a gondolatoknak,
- biztonságot nyújt az érzékeny témáknál,
- felerősíti a nonverbális jeleket,
- nyomást gyakorolhat a kitérő alanyra,
- és tanulási lehetőség mindkét fél számára.
A profi újságíró nem fél a csendtől. Tudja, hogy a legjobb mondatok gyakran a hallgatás után születnek.
Ha újságíróként szeretnél tanulni → [újságíróképzés.com]