A hétköznapi jelenetekben megbújó rejtett drámától erősebb lehet a próza
A legtöbb író azt hiszi, a feszültség valamilyen nagy eseményben rejtőzik. Holott a jó próza gyakran attól izzik, hogy nem történik semmi látványos — viszont minden rezdülés mögött ott vibrál valami kimondatlan. Az alábbi hét technika segít abban, hogy csendes jeleneteket is megtölts erővel.
-
A szereplő és a helyzet között legyen disszonancia
A feszültség gyakran a legapróbb aránytalanságból nő ki. Ha a szereplő lelkiállapota nem illik a környezethez, máris kinyílik egy láthatatlan rés: az olvasó érzi, hogy valami nincs kimondva.
Technika: mutasd meg, hogy a jelenet hangulata és a szereplő viselkedése nincsenek egy hullámhosszon.
Példa:
Vidám, nyüzsgő születésnapi buliban valaki csak ül, és a pohár szélét forgatja.
Orvosi váróban valaki túl hangosan mesél a tengerpartról.
Miért működik?
A csendes ellentmondás finoman összerántja hangulatot a jelenet körül.
-
Rejts el apró fenyegetést a háttérben
A valódi feszültség sokszor nem a konkrét veszélyből, hanem a veszély sejtéséből fakad. Az olvasó agya automatikusan kitölti a hiányzó rétegeket.
Technika: adj egy apró, bizonytalan jelzést, ami akár ártalmatlan is lehet.
Példa:
„A függöny alig észrevehetően meglebbent, mintha a sötét túloldalán lélegzett volna valaki.”
Miért működik?
A háttérben lappangó lehetőség önmagában elég ahhoz, hogy megfeszüljön a jelenet.
-
Lassíts le, amikor a karakter sietne
A tempó ütköztetése az egyik legerősebb drámai eszköz. A karakter sürgőssége és a cselekmény lassúsága egymással feszülésbe kerül — ezt az olvasó mindig megérzi.
Technika: részletezd túl aprólékosan a tevékenységeket.
Példa:
„A telefon rezgett a zsebében, Iván pedig harmadszor sem találta el a kapucsengőt. Ujja mindig egy fél centivel mellébotlott.”
Miért működik?
A késlekedés belső robbanóanyag: minél jobban sietne, annál lassabbnak tűnik minden.
-
Mutasd a test nyelvét, miközben a karakter tagad
A feszültség egyik forrása az önmagának hazudó ember. Amikor a test elárulja a szereplőt, az olvasó úgy érzi, belát a maszk mögé — ettől azonnal vibrálni kezd a jelenet.
Technika: a karakter mondja azt, hogy jól van, de a mozdulatai árulkodjanak.
Példa:
„– Persze, hogy minden rendben – mondta Anna, és tovább törölgette a teljesen tiszta asztalt.”
Miért működik?
A beszéd és a test ellentéte önmagában konfliktus.
-
Késleltesd a lényeget
Az olvasó figyelme a hiányra, a halogatásra reagál a legerősebben. Minél tovább tartasz vissza egy információt, annál nagyobb belső feszültséget generálsz.
Technika: valami aprósággal szakítsd meg a közlést.
Példa:
„– El kell mondanom valamit – kezdte. – De előbb letörlöm ezt a foltot a poháron…”
Miért működik?
A folt lényegtelen — és pont ettől lesz nagyon is fontos.
-
Mutasd meg a vágy és a valóság apró ütközéseit
A aszereplő vágyától eltérő félreértések, csalódások, apró eltérések felkavarják a jelenetet. Ez csendes, halk dráma — épp ezért működik.
Technika: engedd, hogy a karakter rosszul értelmezzen egy jelet.
Példa:
„Úgy hitte, rámosolygott a férfi. Csak később látta: valójában mögötte jelzett egy fiatal nőnek.”
Miért működik?
A megrepedt önbizalom sokszor nagyobb drámai súlyt hordoz, mint egy pofon.
-
A kimondatlan dolgok legyenek jelen a jelenetben
Minden családban, barátságban, múltbeli kapcsolatban van valami, amit nem mondanak ki — és ez az írás egyik legerősebb feszültségteremtő eszköze.
Technika: jelenítsd meg egy hiányzó szereplő súlyát.
Példa:
Két testvér vacsorázik, és mindketten kerülik, hogy a harmadik nevét kimondják — a levegő tele van a hiánnyal.
Miért működik?
A kimondatlan dolgok súlyosabbak, mint a kimondottak; a jelenet „harmadik szereplője” a csönd lesz.